„Ööö... sájsze” - mértem fel magamban elégedetten némettudásom teljes terjedelmét, amint elmaradoztak mögöttem a hesseni tájak, és átléptem a tartományi határt.
"Rotkäppchen!" - ugrott be hirtelen a semmiből, amit DonDef mondott még hajnalban, mikor útnak indított. "Ne haragudj, de a kinevezési ünnepségre Visit viszem inkább, neked más feladatot találtam ki. Bookmark. Fogod magad, és elmégy szépen meglátogatni Piroskát. Ezt meg ezt kell mondani neki, erről meg erről kell meggyőződnöd. Szövetségi kocsit kapsz, de a benzinpénzről számlázol. Szövetségi embert is kapsz, de vele ne sokat foglalkozz. Aztán nekem haza ne merj kullogni holmi rossz hírekkel. Hogy mi? Hogy Visi a németes közületek? Örülj neki, most legalább rád is ragad majd valami. Na, isten áldjon."

A térképen a Kreuztal névre hallgató városka neve alatt húzott egy vonást, és az ünnepi beszédét mormolgatva elsietett öltönyt próbálni.
Utazásom részleteivel nem fárasztanám a kedves olvasót, elég legyen annyi, hogy Bécsben már erősen azon gondolkodtam, nem lehetne-e valami cselt eszközölni. Felhívtam Bartha Lacust, ugyan mondjon nekem valami aktuálisat Piroskáról, de hiába emlékeztem úgy, hogy jó barátságban voltak, nem tudott segíteni. Lebeszéltük viszont, hogy kimegyünk a telkére részegdisznósat játszani hétvégén. Mivel a csapat többi tagját is ismerem úgy-ahogy, felhagytam a további telefonozással.
Aztán csak vezettem, gondolatokba merülten. Ahogy apróra zsugorodtak a visszapillantó tükörben Nürnberg tornyai, és minduntalan megsárgult faleveleket sodort a szélvédőre a szél, szívem is aranysárgára melegedett. Másra sem tudtam gondolni, csak erre az útra előttünk, aminek a végén a világbajnoknak járó serleg csillog, és már-már az arcunkba világít huncut módon. Nagyzee, a bölcs még képes volt az önmegtartóztatásra, és nem ragadta meg. Hanem a szikrázó tekintetű, kalózvezér lelkületű DonDefensor! Ő aztán nem fogja otthagyni, ha a közelébe jut. Addig is bánja fene, ha utunkat német földön kezdjük… itt még beérjük avval, ha aranyszínű sörökre csaphatunk le.
Aztán unottan elkergettem az ábrándot, valami perverzebb mégiscsak jobban áll nekem.

* * *

„…Nabazmeg, tudtam, éreztem, hogy közel a vég. Eljött értem a halottaskocsi” - sápadt el a város szélén álldogáló, bőrkabátos férfi.
„Hát hogy is mondjam csak” - kezdte rögtönzött számvetését, kívülről szemlélve magát mintegy. „Gyáva voltál, mert nem segítettél DonDefnek, mikor Carlosra próbált hatni az érdekedben” - dörögte egy pokoli moraj (bárcsak égi szózat lenne inkább, fohászkodott a bőrkabátos titkon), melyet fura mód a ma reggeli káposztás virsli és sör szaga kísért. Piroska próbált egyenesen állni, hogy méltón végezze be, ha már a föld megnyílni készül alatta (bárcsak inkább fölöttem mégis, szepegte) „Hát ez kész, még a végén nem Carlos miatt veszik el tőlem a zászlót” - vett erőt magán nagy nehezen. „Úgy szédülök, mintha edzésen lennék 20 kör békaügetés után. De hát én nem járok edzésre! Apicsába! Jelszó?” - hajolt az időközben befutó jármű letekert ablaka felé.
„Viszek bort a nagymamának” - hajoltam ki a mosolyát lassan újra magára öltő Piroska felé.

* * *

(Szín: Rotkäppchen kisvendéglő, Kreuztal. Erőltetett parasztbukolikus báj hatja át a helyiség minden zeg-zugát. Pincérlányok sürögnek-forognak, a sramlizenekar éppen ebédszünetet tart. A sültkolbász- és sörszag mindenek felett meghatározó.)

HALOTT (nagyon magabiztos, kb. mint egy idióta, aki nincs tisztában a szerepével): Piri, azt ugye tudod, hogy én gondolatolvasó is vagyok. Mi ez az egész, hogy nem edzel, hm?
PIROSKA (egyelőre még óvatos): Edzenék én, ha hagynák. Itt azonban csak az
általános tréning megy. Nekem a sörözés nyomja feljebb a formámat, szóval kiveszem azért a részem.
H: Ja, azt látom. Te ide kikolbászoltál, most elsörözgetsz, közben Kőbányán éhenhalnak emberek. Cseszhetjük a játékodat a válogatottnál, hagyjuk is a gecibe ezt a beszélgetést, szólunk Saricnak ’azt kész.
P: (mosolya a megszokott nyílt fajtából való, de szája széle megremeg, roppant kézfeje ökölbe szorul. Mondókája első felét inkább csak maga elé leheli) Te… te utolsó… Elárulnád nekem, hogy ki és miért küldött ide hozzám? Ha így folytatod, elkergetlek innen a halál fa… (vendégszeretetemre ne is számíts – a szerk.)! Lassan amúgy is mennem kell. A klub a szomszédos nagyvárosé, itt csak én rejtőzöm…
H: (nyeregből tárgyal) Ki más, mint DonDefensor küldött. (szövetségi igazolvány villan) Na, higgadjunk már egy cseppet. (nem hat. Más hangnemet próbál megütni) Nem bánom, mindjárt isszuk a gyorsítót. Figyelj, következők vannak. Viszlek magammal Lengyelországba, ahol varázsolnod kell pénteken. Küldünk ki hozzád egyéni edzőt, ha Carlos nem változtat a hozzáállásán veled kapcsolatban. Megkaphatod Hinkó Roki bácsit, ha akarod. És ha már Carlosnál tartunk…

(Köpcös, púpos, karikalábú, nem túlzottan értelmes tekintetű latino fickó lép be. Szabálytalan idomain Boca Juniors-mez feszül, és Manchester United feliratú sállal védekezik a meghűlés ellen. Körülnéz, és látja, hogy egy ismeretlen tárgyal Piroskával. Szeme szikrákat vet. Idegesen távozik, kétséget sem hagyva afelől, hogy csak átmenetileg.)

… szóval,
P: Szóval hát az ő foglya vagyok.
H: Apám, ez valami hihetetlen. Fogadd részvétem… ha engem tartana hatalmában, talán visszavonulnék, vagy megölném, nem is tudom.
P: Ne is mondd… minden éjjel azt álmodom, hogy Dinamo Budapest-mezben futok ki a pályára.
H: Most úgyis átlépünk lengyelbe két napra, legalább addig nyugtod lesz. Közben kitalálunk valamit. Különben hoztam egy levelet a mesterednek. DonDef saját kézírása, úgy vigyázz rá. Sajnos nem levélpapírra írta, hanem egy sörösüveg címkéjére, de csak ez volt kéznél tegnap este a Helvéciában. Add már oda Carlosnak, mielőtt megyünk… gondolom, kedves elnökúr nem lehet messze.
P: (int a csaposnak, majd jelzi, hogy el van intézve)
H: Najólvan.
P: (fellelkesül. Fojtott hangon, izgatottan folytatja) Te… hallod?! Különben edzésben vagyok ám! Most meg is fogom mutatni neked, hogy még mindig tudok lőni! Ha leszáll az este, majd meglátod!

… és mit gondoltok, mit láttam meg? Láttam Piroska lakását… valami bejárónőt is küldhetünk hozzá, azt hiszem. Láttam, amint magához vesz valami mordályt, és a közeli erdő felé vettük az irányt. Kisvártatva előttem feküdt két kapitális szarvasbika és négy vadkan teteme. „Te Piri, ne fend azt a bicsakot, most már tényleg ideje lesz Lengyelországnak… még a vak is látja ebben a töksötétben, hogy ez egy vadaspark. Mondjuk így a fasza lőni, hogy minden egy helyen… Remélem, nem akarsz a nyers húsból is falatozni, tök szarul leszel tőle.”
Aztán csak álldogáltunk fejlehajtva a kocsi csomagtartójának dőlve. Néztük a költözőmadarak utolsó csapatainak vonulását, és éreztük, hogy talán sosem fogunk szabadulni ettől az elátkozott helytől. Valami KZ Ottó slágert dúdoltam bele a dühöngő szélbe, mint akinek már kurvára mindegy. Túlestem addigra a dolgok nehezén. Tudtam már, DonDef mit írhatott arra a cetlire. Tudtam, kicsoda a szövetségi ember. Tudtam, hogy Piroska élete nagy veszélyben forog, az enyém meg nemigen számít, de ha már forognia kell, majd vérben inkább. Leguggoltam a kocsi oldalánál, a csomagtartó mellett. Felnéztem, átkacsintottam Piroskának, aki a túloldalon figyelt, és töltényt cserélt. Halálra váltan, de a tőlem telhető legnagyobb természetességgel szóltam a csomagtartóhoz, mintha csak negyedórája beszéltünk volna utoljára:
„Szia Zuzu! Bocsmár, érted… Mindjárt kinyitom, és jöhetsz. Betennénk a helyedre Piroska váltózokniját. Szólok előre, hogy egy étteremben vagyunk, elit hely, nem kéne hadonászni. Elég, ha csak natúrban jössz, nincs hideg!”
Baljós, fémes csattanás hallatszik ki válasz helyett.
„Most olyan nagy baj, hogy én tárgyaltam helyetted? Mindent elintéztem! Nem kell lelőnöd senkit!!”

* * *

Másnap volt a temetésem. Elkapartak a hadisírok egyikébe, ahol volt még egy szabad fekvőhely. Zuhogott az eső, hírverés nem volt, nem is jött el senki, csak egy sörszagú, bajszos, bundesliga-frizus sírásó, aki kissé csalódottan nyugtázta, hogy nem lány voltam. Éjfélkor kimásztam a betemetett gödörből és mentem én is Lengyelországba a többiek után, hogy folytatódhasson a történet. Egy szál hervadt krizantém simult a kezembe.


szerző: halott