hattrickmania

Vigasztalan zuhogott az eső, megszürkült reménytelenségbe fordult a nyáresti láthatár. Kövér cseppek kopogtak a rossz palatetőn, és látszólag nem vettek tudomást a rajta éktelenkedő lyukakról, melyeken át a házba juthattak volna. Mint hazajáró, tébolyult lélek rázta a szél az ablakok spalettáit. A cigarettafüstbe burkolózó nő megfordult.
- Már összepakoltam, Gáspár. Holnap reggel indulok. Isten veled.
Az atlétatrikós, cserzett bőrű férfi alig látszott ki saját haragja és fájdalma feketeségéből.
- A Kényes doktor... miatta, mi? - szakadtak fel belőle a szavak. Nehezen vette a levegőt.
A nő nem válaszolt. Komótosan eltette az öngyújtóját, aztán hirtelen újra elővette. Ujjai közt remegett az újabb cigaretta.
- És ha miatta, az téged mit érdekel most már, mi? He? Ne nehezítsd meg, Orsós Gáspár, ne nehezítsd meg a távozást most már! Gondolj arra, hogy a fiad mostantól mindent meg fog kapni. Tanulhat, utazhat. Nagy ember lehet belőle.
Az ágyszéli fekete pokol mintha görcsbe rándult volna. Túlvilági tűz köpött ki a száján. Késpenge villant, ahogy a villámok odakint.
- Aki tőlem Pityukát elveszi, az...
Elharapta a többit inkább, vagy a bejárati ajtó nyikorogta túl szavait. Kisvártatva egy barna bőrű, eleven tekintetű, fürge fiúcska futott a szobába. A nő leborult hozzá.
- Szia, kicsikém... Nézd már, megint összepiszkoltad a ruhád, és az a folt a térdeden... Merre rosszalkodtál, Pistikém? - korholta kedvtelve. - Legközelebb ne maradj olyan sokáig, drágám, mert anya halálra aggódja magát miattad, tudod?
- Csak futottam a többiek után - csillant meg egy megcsípett tekintet a durcás fürtök alatt. - Anya, nekem mikor lesz biciklim?
- No, majd, majd... Menj aludni most...
- És macim mikor lesz, amivel aludhatok? Olyan, amilyen Tibinek van? Anyaaa...
A nő felkapta a gyereket, eltűnt vele egy nyitott ajtó mögött. Pár perc múlva egy altatódal zsongása járta be a házat. A férfi megbabonázottan figyelt, kezében egy pohárral, töltött... és átjárta valami különös, ritka nyugalom. Letette a poharat.
- Legyen - mondta a közben visszaérkező nőnek. - Legyen - bátorodott fel saját hangjától. - Úgyis mindegy már, mit mondok. Legalább arra figyelj majd, hogy ne csak a jó körülményeket kapja meg. Szeresd helyettem is. Segítsd őt, hogy megtalálja a helyét, és amiben kedvét leli, abban a legjobb legyen. Néha hadd lássam... majd a bíróság megmondja, hogyan-mikor. Hanem most már... jó éjt.
A nő átölelte a férfit, azzal a nem odaadó öleléssel, ami a búcsú legkeservesebb velejárója.
Másnap reggel ő és a fiú útnak indultak a Vasas-pálya felé.

szerző: halott