Három oroszlán feláldozásával búcsúzik hazai közönségétől a válogatott - az utolsó felkészülési meccs a világbajnokság előtt

Amint lefelé ballagok az Erzsébet-híd lépcsőin, és a Gellért-hegy felé veszem az irányt, és csak sodor magával ez a jókedvű piros-fehér-zöld tömeg, és én is jókedvű vagyok, szinte keblemre ölelném bármelyik szurkolótársamat, és remélem, ők is a keblükre ölelnének engem, akkor bizony újra itt a jó öreg vébéláz. Itt lüktet köztünk, és mi felhevülten kergetjük az idetévedő, lükepék gyógyegereknek tűnő angol huligánokat, akik morogva tűnnek el a környék kocsmáiban, ahol ötórai tea gyanánt csak forró vizet kapnak egy pickwick-filterrel a tetején, tejet pedig a közértből kell szerezniük hozzá. Ha megtaláljuk őket, ezeknek annyi.

A Henry Saliba Park még zárva tart, úgyhogy marad a tabáni séta, meg a piknikezés a Gellért-hegyen, aminél kellemesebb időtöltést nehezen lehetne elképzelni ebben a szép tavaszidőben. Árpádsávos zászlót lengető, szenesre sminkelt diáklányokra próbálok hajtani, de sajnos nem tudják még kívülről a „DD, vár a vébé” nótát, amit a szövetség véres verejtékkel nyomott be a rádióba, viszont most már elég nagy slágernek számít, még anyukám is ismeri. A délután ezen részéről legyen elég ennyi.

Különben a Sportkórházból jövök, vittem narancsot Jakab Elek bácsinak. Szegény nagyon rossz passzban van, és nagyon haragszik a világra. Azt hiszem, a srácok ma érte is hajtanak majd. Meg persze azért, hogy tevékeny részesei lehessenek annak a folyamatnak, melynek eredményeként az elkövetkező hónap során mindannyiunk élete megváltozik. Igen, sokkal boldogabbak is leszünk. Lesz az életünknek értelme. Egyelőre azonban csak a számozott, névvel ellátott meggypiros mezekről van szó, melyek a tervek szerint sűrűn fognak felbukkanni a sportsajtó hasábjain és a tévéképernyőkön, kivetítőkön, kedvező eredmények esetén még a vízcsapok környékén is.

És hát kedvező eredményekben nem lesz hiány. Válogatottunk a legtapasztaltabb, a kanonizálás időszakán gyorsított eljárással túljutó egyházi főméltóságokat vonultatja fel, akik készek istenségük minden csodájában részesíteni bennünket. Maradtak néhányan Nagyzee és Kremo kedvenceiből is, akiket a magyar átlagember alighanem már jobban ismer, mint a szomszédját. Jelenleg a farmjukon dolgoznak ezek a csodálatos labdarúgók, rejtve a világ szeme elől, és ha valaki mégis a közelükbe férkőzik, azt lelövik a verandáról. Ma este tönkreverik Dexter Rosa nevetséges bandáját, hogy aztán elköszönjenek tőlünk, és megtanítsák a belga aranyműveseket a ’Magyarország’ felirat kupára karcolására.

Kinyitok egy mai sportlapot, és meglep a zöld fejléc! Bekapcsolom a tévét, és DD-t látom az m1-en főműsoridőben! Kinyitom a pénztárcám, és döbbenten konstatálom, hogy van egy csapatom, akik miatt 53 milliós adósságban vagyok! Elmegyek fényképet csináltatni az új, hamis személyimhez, és akárhogy nézem, ciánkék lett a háttér a durva pixelekből kirakott fejem mögött! Ennek tetejébe folyton a Belga Sörözőben ülök, ahol, miközben ale-ből megiszom az összes angol sörüket, már az észtek vérét kívánom! Ez vérlázító, de ilyen az igazi vébéláz!

szerző: halott