hattrickmania

Részlegeskedjünk minél többet, aztán gondoljunk egyet, és képzeljük azt, hogy a záhonyi vasútállomáson vagyunk, mondjuk Fekete János jegykiadó bőrében, akinek a névrokonságon kívül semmi köze a visszavonult csodakapushoz. Közeledik az este 8 óra, sajnos még tart a műszak, kit érdekel? csak a meccs létezik már órák óta. "Ki kéne szökni valamelyik kocsmába" - gondolja magában, és elsétál a határsorompóig.
A túloldalról Ukrajna néz vissza rá. Nem sokat árul el a tekintete.
A neszei már jóval többet. Kék-sárgára mázolt UAZ terepjáró gördül végig lassan a színen, katonai hangszóróval a tetején, amiből egy csapat felbőszült kozák hangján üvölt a Grebe-nocs-ko, Grebe-nocs-ko! kórus. (37478389) Öblös kurjongatás felel rá a távolból.

"Én személyesen ismertem azt a srácot" - ballagott oda Feketéhez a határ túloldalán élő Kardos Mihály. "A csernobili robbanás után minél messzebbre akartak költözni, így került ide, Csapra a családjával. Hatalmas, vörös vadbarom volt az apja. Én voltam a gyerek edzője a serdülőcsapatnál, és alig győztem a szódásüvegeket hordatni vele, más taktikai elképzelésbe még nem lehetett illeszteni akkortájt. Én adtam el Balmazújvárosba, onnan lett válogatott. Na mindegy." Elpöckölte a fogai közül a csikket, és nekiállt a sínek között egy újabb dekket keresni.
"Tudja mit, kolléga?" - mondta be végül a frankót - "Átmegyek magához megnézni a meccset, az itteni bakterházban beszart a kis junoszty."

Átmentek, és most is ott ülnek, várják a kezdést. Nekifenték a bicskáikat egy oldal zsírszalonnának, csípős paprikát esznek hozzá, és Kardos még egy üveg svarc, krumplihéjból erjesztett vodkát is felajánlott a vacsorához. Egy összegyűrt, cirill betűs újságpapírból húzta elő, amit elégedetlenül forgatott a kezében.
"A kék-sárgák között már világbajnokok vagyunk. Ezt rakták a címlapra. Most mondja meg. Na mindegy. De azért hallja, a maguk DonDefensorja is egy jó nagy franc. Találtak valami ukrán modellt, akivel viszonya volt, és aki most kitálalt, és folytatásos történetben közli, hogy hagyta őt cserben a kapitány, aztán milyen keserves kínok között vetette el a közös gyermeküket. Viktornak hívták volna, és balettművésznek szánták. Figyel maga egyáltalán?!"

Fekete torkig volt már a kéretlen szurkolótárs részeg locsogásával. Felhangosította a készüléket, szidta egy kicsit Kubinyit, hogy milyen töketlen gyerek ez az új kapus, de nem gondolta komolyan. Szívre tett kézzel várja a Himnuszt, és minősíthetetlen hangnemben zavarta el az utolsó félnótást, aki jegyet kért tőle. Nincs itt jegy senkinek, ha a magyar válogatott világbajnoki szerelvénye közelít! Jó vörösbort vett elő, és magához intett egy kormos képű hegedűst a váróból (akit bizonyára csak a mozdony füstje színezett ki), hogy elhúzassa az ukránok nótáját.

Ha ma este nyerünk, nincs a brazil varázsló, aki kipiszkálhatna minket az elődöntőből! És persze hogy nyerünk, gyerünk!