hattrickmania

Hétfő este, vagyis inkább kedd reggel, miután magunkhoz tértünk az ámulatból a kijózanító szobában, azt láthattuk, hogy csapatszellemünk elérte a maximális, Földi Paradicsom névvel illetett szintet. A románok ellen zakózó Kolumbiáé nemkülönben.
Ezen azért elgondolkodik az ember. Ha már földi paradicsom, én azt képzelem, hogy agyamból kiégették a szellemi lepratelep munkahelyemet, az idióta lakástulajdonosunkat, nem beszélve az apró-cseprő gondokról az életben, és anyaszült meztelenül hasítok az édenkertben, banánt zabálok, leopárdot ejtek el, majd megtalálom Évát, akit ha elképzelni kell, mindenki gondoljon kedvenc teniszezőnőjére. Alma? Kígyó? Azok még odébb vannak.

Ragaszkodjunk a száraz tényekhez, és nézzük át, mik vetnek árnyékot Kolumbia földi paradicsomára.
- illegális fegyveres szervezetek folytatnak gerillaháborút az alkotmányos rend ellen
- kábítószer-kereskedelmi kartellek befolyása alatt áll(t) a politikai, gazdasági, társadalmi élet
- ezekből következik, hogy Kolumbia a világ leginkább bűnőzés dúlta államai közé tartozik
- csak-csak kiszoptak a románoktól
- az ország déli részét borító hatalmas őserdők az orvostudomány számára ismeretlen halálos betegségek közül többnek is otthont adnak.

Magyarország sem földi paradicsom, indoklásképpen itt is felsorolok egy rövidebb bajlistát:
- hülye buzik irányítják az országot (ha úgy jobban tetszik: gyakorlatilag mindenkor), különösen az átpolitizált közigazgatással van tele a répám
- nyáron tök meleg van, télen meg húsz ruppónál kezdődik a fűtésszámla
- a minap hajnalban is leugattak minket, hogy nem szabad az asztalra ülni az utcai gyrososnál, pedig jól éreztük magunkat, és ez egy ilyen ország, mindig az irigykedés megy, különösen azokra, akik összetartanak
- na meg ott a bkv
- drága a sör
- drága a bor
- drága a tömény
- elszaródtak a szélsőink formái.

Viszont már csak 4 meccs választ el minket a világbajnoki címtől, melyek közül tulajdonképpen nem is muszáj mindet megnyerni. Na persze, persze. Ilyenkor szokta az ember egy kicsit elengedni magát, és úgy állni a dolgokhoz, hogy elég lesz akkor hajtani, mikor tényleg ég a ház. Nekem DD ne lazuljon el egy cseppet sem. Egészen biztos, hogy ha a kolumbiai oldalon állna, már egy rakás halálos fenyegetést kapott volna, mert az ottani kényurak állítólag nagyon háklisak, ha nem telitalálatos a totószelvényük.
Mindent mérlegre téve végül úgy döntöttem, ideje lesz halálosan megfenyegetni DD-t, mert most tutira el van szállva magától, hogy bedurrantotta a mágikus kontrát a csehek ellen. Tegnap éjjel a Nyugati aluljáróban behúzódtam egy nyilvános készülék mellé. A beszélgetés jegyzőkönyvét ezúton közlöm:

DD: ... hagyjatok már aludni! Melyik gyökér vagy Pestről?
én: Te Dundi, mondd csak, szeretsz betoncipőben járni a vízen?
DD: Mivan?
én: Nekem te ne mivanozzál! Nem tudsz járni a vízen, csurom víz lesz a kabátod!
DD: Ezt most vehetem halálos fenyegetésnek?
én: Nyugodtan. Nézze meg az ember, most is telefonozgatsz, miközben a Viktor Rajmi szarik bele az egész edzésbe, oda se figyelsz rá, mert csak az interjúkat nyomod mindenfelé. Retteg az ország, hogy rossz vége lesz ennek!
DD: Értem.
én: Úgyhogy ne lepődj meg, ha egyszercsak eltűnsz egy nagy, fekete zsák szájában!
DD: Hát ha te mondod, biztos így is lesz.
én: Van mitől tartanod!
DD: Van hát. Most például attól tartok, elkaplak és megbaszlak, ha észreveszlek a reptéren az ünneplő tömegben. Egy ilyen sötét arc nem tud elbújni a magyar zászló fehér sávja mögött. Meg attól is tartok, hogy nem a Cseh Laci vagy, így aztán úszhatsz majd utánam, ahogy csak bírsz, mikor sétálni támad kedvem a vízen.

Aztán - ennyiben maradtunk.

Gyűljünk a képernyők elé minél többen, hogy úgy érezhessük magunkat, mintha az édenkertben lennénk! A válogatott nem kevesebbet ajánl, mint a földi paradicsom nyugalmas ligeteit. Járjunk ott büszkén felszegett fejjel, hiszen véletlenül nem kerülhettünk oda. Jelet kaptunk, hogy bűntelenek vagyunk, és megóv minket az ég. Ha azt kiáltjuk, hajrá Magyarország, ma este angyali szózat felel.