- Figyelj Visi - kezdte - kimész a reptérre, és majd a hollandokkal együtt jösz utánunk Győrbe. Fénykép nem kell, csak vesd papírra a vendégszurkolók viselkedését. Ez lesz a kenyér, a cirkuszról majd én gondolskodom.
- Meglesz - nyugtáztam szárazon. Közben igyekeztem arcomról elrejteni a bennem uralkodó érzést, miszerint száműzve lettem a páholyból.
Már Kökin (Kőbánya-Kispest metróvégállomás - a szerk.) eszembe jutott, hogy két terminálunk is van, ráadásul egymástól nem épp karnyújtásnyira. Na most mi legyen. Ha arra gondolok, hogy mit írna Kicsi99... Hollandia némiképp kis ország, tengerpartja nem a napos óráiról híres, ennek ellenére válogatottjaik mondhatni jó színben vannak. Apropó tenger, vagyis tengerszint. Ezt nem éri el, náluk már a földszint is a pincében van. Hivatalos nyelvük kódolt, és nem azt ejtik amit írnak, például vegyünk egy 6 betűs szót melyben van 4 mássalhangzó, meg két magánhangzó (vagy két "a" vagy két "e") és ebből egyiket sem ejtik. Vallásukat tekintve malomtisztelők, és az őshonos hölgyek java olyan szőke, mint a Maresi-kislány.
Fővárosa Amsterdam, melyet sörhöz hasonló nevű Amstel folyó nyomán neveztek el. Ha esetleg valaki esetleg Amsterdam nevű sört inna egy Amstel nevezetű városban, akkor sok volt a coffeeshopból. Amsterdam városának címerében van három kereszt, melyet sokan szívesen csak letriplaikszeznek tévesen, ám a konzumhölgyeiről is ismert városra gondolva talán nem is véletlenül.
Egy biztos. Ma focimeccs lesz, és a hollandok ilyenkor narancsba öltöznek. Biztos sokan elgondolkoztak, hogy a piros-fehér-kék színhármast milyen arányban kell keverni a narancshoz, de ennek a világon semmi köze hozzá. Eredetileg az oranje név Orániai Vilmos hercegtől ered, aki a franciaországi Orange városából, számüzetésből tért haza, hogy Hollandia első királya legyen. Így vált ez a szín a holland királyi ház jelképévé, később pedig az 1889-ben alapított Holland Királyi Labdarúgószövetség zászlajának színe lett.
Közben megérkeztem az egyes terminálra, mert gondoltam ha már a narancs szín hollandokra gyakorolt hatásáról kezdtem agymenést, akkor lehet Easyjettel jönnek. Tévedtem, mert Skyeurope (na ott leszünk mi ma a boldogságtól, csak ők ezt még nem tudják). Az érkezési oldalon várakozva a járatra még egy kósza gondolat talált meg, hogy esetleg mégis biciklivel jönnek, de azt fapapucsban bizonyáéra nem kényelmes hajtani, úgyhogy reménykedtem tovább döntésem helyességében.
A gép érkezését követően nem is kellett csalódnom, bár várakozásaimmal ellentétben nem özönlöttek a Bavaria-nadrágos fiatalok, azért sok spicces narancsszínű jött ki a váróterembe torkolló folyosón.
Mosolyra fakasztó HUN-HOL felíratú Önkéntesek gyűrűjében hagyták el az épületet. Gondolom a visszavágón meg majd HOL-MI lesz felírva. A parkolóban már várta őket egy Különjárat felíratú Volánbusz. Mivel nekem nincs jegyem a vendégszektorba, így a buszon sem utazhatok, de a társaságot elnézve ezt nem is bánom. Viszont a probléma nagyobbik része, hogy most metrózhatok át a Keletibe, ahol majd vonatra szállnak....
... A Keletibe érve vendégeink láthatták, ahogy építjük a jövőt. A munkások kellemesnek nem nevezhető hangnemben boncolgatják egymás családi származását, és egyéb felmenőiket, közben serény harcot vívnak az elemekkel. Egy csővezeték elemeivel, miközben serényen dohányoznak.
A pályaudvaron még nem állt be a vonat, volt még laza 20 percük. Egy kétfős csapat megfejtette a kávé szót az Kávé-Rövidital tábláról, és a nyíl útmutatása szerint el is indultak, majd egy ajtón benyitottak, ahol szintén a már ismert szavak szerepeltek. Mivel gondoltam egy sör nekem is belefér a fáradalmaimba, így bementem én is. Holland vendégeink szomorúan tapasztalták, hogy a büfé nem az általuk ismert módon működik, itt nem lehet csak úgy füvet pöfékelni szabadon.
A vágányok végében csoportosuló narancssárga tömeget két járőr méregette. Nem tudtak róla, hogy ma tüntetés lesz.
- Beszóljak, hogy balhéznak a fideszesek? - kérdezi az alacsonyabbik a társát
- Nem fideszesek ezek te nagyonhülye. Nem hallod, hogy külföldiül beszélnek? - húzza ki magát a másik - Biztos románok.
A vonat aránylag időben indult. A hollandok arcán az "ez már valami" kifejezést véltem felfedezni. Gondolom azt hitték, hogy megvártuk a későket is. Hadd higyjék.
Az út javarészt békességben telt el, mivel a közelükben tartózkodtam, így óhatatlanul ragadt rám valami. A csoport egyik hölgytagját megkínáltam a sörömből, erre ő azt mondta, hogy dankű, de további részletekbe nem bocsátkoznék.
...
Csodák csodájára a vonat pontosan érkezett meg. Gondolom valahol levágott egy kanyart a masiniszta, vagy lebontottak gyorsan két megállót, hogy az országimidzsen emeljünk valamit. A győri pályaudvaron már több honi szurkoló is várakozott. A holland delegáció "hó-lend hó-lend" rigmust skandálva jelezte hogy megérkezett, amire válaszként hangrobbanást ídéztek elő, meg egy kiadós ria-riázást. Viccesebb hangulatú honfitársaink dia-dia-Holvandia mondókával csapta be a nyugat-európaiakat.
Innen ismét egy buszos szakasz következik, ami már a stadionban ér véget, és én ismét kihagyom. Erőmből eredő halvány mosolyt falasztok arcomra, mikor elbúcsúzok a holland hölgytől. Én sem értem mit mond, nekem sem jut eszembe semmi. A helyzetet mentve elszavalom neki a Toldi előhangot, majd elindulok az újságoshoz.
A helyi napilap azt írja, hogy ma hűvös, száraz idő lesz este gólzápor várható. Nos az idő valóban hűvös, és száraz, úgyhogy beugrok a Retibe még egy körre, aztán megnézem magamnak ezt a gólzáport. A lényeg, hogy eggyel többet lőjjünk, mint a hollandok, és akkor megtudják, hogy milyen savanyú az a magyar narancs!
Hajrá Magyarok!
szerző: Visi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.